Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


3. hét- Orsi levele

2011.05.22

53. bejegyzés

Bámulatos felfedezést tettem a héten: egy felpumpált bicikli csodálatosan megkönnyíti az életet, míg egy lapos kerekű felesleges szenvedést mér az emberre…Súlyos, tudom.

Ráadásul a legalkalmasabb pillanatot szemeltem ki a bicaj felpumpálására: épp leszakadt az ég, villámok cikáztak, dörgött és szakadt az eső. Ember nem volt az utcákon. Na, mondom Hombrénak, öltözz ember, megyünk a benzinkúthoz levegőt fújni a biciklimbe. (E tevékenységhez szükségem van rá, ugyanis a levegőt befújó gombot valami érthetetlen okból olyan messzire tették, hogy nem tudom egyszerre a szelepen tartani a csövet és a másik kezemmel a gombot is megnyomni.) Ember felvonta a szemöldökét: „Most?!”, de erre van egy kitűnő érvem, mely így hangzik. „Ez csak egy kis nedvesség az égből. Gyúrunk egyet legalább a skóciai túránkhoz.” Ez mindig beválik, ugyanis egyfolytában az lebeg Hombre szeme előtt, hogy Skóciában majd folyton szakadni fog az eső. Szóval, biciklimbe ismét került levegő, ami azt jelentette, hogy másnap összesen 10-10 percet nyertem jógaórára menet és jövet.

watermark.jpg

Mellesleg a jóga: a kedd az igen érdekes volt, mivel alig jógáztunk.

Tanárunk kitalálta, hogy akkor párokban fogunk dolgozni és hihetetlen erőfeszítéseket fogunk tenni, masszázs következik ugyanis. Remek ötleteket adott, hol és hogy is kell nyomni például fejfájás esetén, meg ha beáll az ember nyaka. Ezt egyből élesben ki is próbálhattuk egymáson, én pedig igen szerencsésnek mondhatom magam, páromul ugyanis egy brazil lány jutott, aki egyből –szó szerint- keblére ölelt és vadul masszírozni kezdett. Ráadásul a tanár is engem szemelt ki, hogy rajtam mutassa be, mit is kell csinálni, így mindenből duplát kaptam. Brazil párom beleadott apait, anyait, nem is lehetett lelőni, annyira belejött a masszázsba. Ha valaki benyit a terembe, bizonyosan leszbi show-t szimatol a levegőben… Hát, nekem mindegy, az én nyakizmaim remekül kilazultak, ráadásul brazil partnerem tenyeréből ömlött az energia, amit ilyen erős formában keveseknél tapasztaltam eddig.

Párom csütörtökön sajnos már nem jött el és a tanárunk sem. Utóbbi ágynak esett, ledöntötte az errefelé éppen garázdálkodó vírus, így törött karú édesanyja, Raquel érkezett órát tartani (aki egyébként az eredeti tanár, csak épp gipszben üldögél otthon). Raquel úgy hatvan felé járhat, leült egy székre, megkérdezte, én meg ki vagyok, aztán belekezdett. Azt hiszem, életem legjobb jógaóráján vettem részt. Raquelt anélkül értettem, hogy az agyamnak különösebben dolgoznia kellett volna, a záró meditációnál pedig annyira sikerült belazulni, hogy a testem pörögni kezdett a levegőben, miközben persze mozdulatlanul feküdtem a földön. Óra végén Raquel odajött, a szemembe nézett, elmosolyodott, azt mondta, örül, hogy megismerhetett, kérdezett még pár dolgot, aztán útnak eresztett. Annyi őszinte érdeklődés és szeretet volt a szemében, amit leírni nem tudok. Szétáradt bennem a megkönnyebbülés, hogy végre itt is rábukkantam egy „ilyen” emberre…

Szóval, a jógát nagyon-nagyon szeretem. Meg a biciklizést. A futást egyelőre nem, de ez mellékes, mert a gyenge oldalammal szembesít és millió dologra tanít, amellett, hogy közben gatyába rázza a testem és az erőnlétem. Aztán meg végignyomtam Béres Alexandra dvd-jét –miután beszereztem a tuti kis szivaccsal borított sárga súlyzókat-, ami persze nem nélkülözte a mindig is gyűlölt fenékformáló gyakorlatsort… És próbára tettem magam valamelyik nap: felidéztem Cindy Crawford videójából a súlyzós gyakorlatokat és azt kell mondjam így 15 év elteltével, hogy ez egyszer s mindenkorra beleégett egykori 17 éves agyamba. Tökéletesen emlékszem mindenre és meglepődve állapítottam meg, hogy én ezeket a gyakorlatokat még mindig imádom!

Aztán Hombre hazahozta a vírust, ami jógatanáromat, Aront is ágynak döntötte. Na, mondom magamban, oly rég voltam én már influenzás, nekem vasszervezetem van, pláne most, a sporttól megerősödve, engem ugyan le nem dönt.

Miközben egész héten éreztem, hogy a sok mozgástól szépen elkezdett fellazulni a letapadt izomzatom és alóla bizony előbukkantak eltemetett érzések, mérgek, amiknek valahogy ki kell törniük. Izmaimat ismét láz borította be, nosza, akkor végre kipróbálom a sokat emlegetett sós forró fürdőt, mely állítólag lúgosítja az izmokban felgyülemlett tejsavat.

paty4.jpg

Jelentem, a hír igaz, rögtön utána jobb volt, másnapra pedig eltűnt az izomláz. Viszont a forró fürdő utat tört a bennem lappangó baciknak és hoppá, szombat reggelre begyulladtak a nyirkocsomók a nyakamon, nyelni nuku, majd’ leszakad a derekam és és és. Estére már csak árnyéka voltam önmagamnak, a vasárnapot pedig gyakorlatilag önkívületben töltöttem és átaludtam. Azaz kényszerpihenő, míg minden távozik, ami távozni akar, áldásom rá, hadd menjenek a nyálkák kifelé belőlem.

Három hét cukor, kenyér és fehér liszt szünet pedig remekül hat a közérzetemre és az energiaszintemre. Én imádom a süteményeket, nem is fogom soha azt hirdetni, hogy le velük, viszont tény, hogy remek kis drog ez, ami nemcsak hogy betompítja az embert, de függővé is tesz, akárcsak a finomított liszt. Aki még sosem próbálta, érdemes egy hónapot eltöltenie nélkülük. Érdekes felfedezésre tehet szert…

Noémi édes-sós tésztáját is megfőztem, miután sikerült beszereznem végre a szezámolajat (egyúttal remek bioboltra bukkantam a jógaközpontban). És továbbra is eszem sok gyümölcsöt, vízből, gyógyteából pedig hatalmas mennyiséget fogyasztok, ebben nagyon jó vagyok.

nishanali1868555.jpg

Összegezve: ez a hét sok-sok sikerélményt tartogatott, imádom a bicajom és a jógát, hatalmas erőt ad, hogy végigvergődöm a futónapokat is, s a súlyzókkal most még több izmom lép munkába. Egyre változatosabban és egészségesebben főzök, egyáltalán nem érzem, hogy le kell mondanom az ízekről, sőt! Az ételeknek épp most kezd valódi íze lenni.

Ezen kívül egy fontos megjegyzés: kezdek belassulni! Nem tudom, hogy kezdődött, gyanítom a futásnak nagy szerepe van benne, lefarag az izgágaságomból, rákényszerít, hogy figyeljek, tényleg figyeljek a testemre, légzésemre, mozgásomra. Valahogy elkezdtem lassan enni, lassan főzni, rá tudok koncentrálni a testemre, arra, amit csinálok. És ez rengeteg energiával fel is tölt egyben. Erről majd még írok a későbbiekben.

Szóval, most épp kilábalóban a vírusból. Akárhogy is nézem, csaknem egy éve nem töltöttem otthon a vasárnapokat, folyton mászkálunk ugyanis Hombréval valamerre. Most viszont csendes kis nap volt, olvasás, virágátültetés és sok-sok alvás.

***

Múlt héten Erika és Szilvi mondták el, ők miért nem tudnak mozgás nélkül élni, most pedig Orsi meséli el, micsoda küzdelmeket élt meg az évek során. Köszönet érte, hogy leírta, bevállalja és megosztja veletek is!

Zárásképp pedig jön Noémi és egy újabb fincsi recept!

 ***

ORSI

„Nekem is kb 8 éves korom óta probléma a mozgással és a súlyommal kapcsolatos minden dolog.

Én is olyan családban nőttem fel, ahol a mozgáskultúra kimerült a kerti és házi munkákban (megjegyzem, kerti munkából mindig nagyon sok volt :) )

Ezen kívül a kis Orsika még gyengécske is volt, meg félénk és ügyetlen is, így aztán az általános iskola minden testnevelés órája maga volt a rémálom. Megspékelve még a nagyon kedves testnevelő tanárokkal, akik jó néhányszor közröhej tárgyává tettek, sőt egyszer testnevelésből meg is akartak buktatni (holott másból szín ötös voltam :) ).

Így 14 éves koromra eljutottam oda, hogy utáltam minden mozgást, s nem is bírtam semmit csinálni, valamint elkezdtem hízni, kerekedni, gömbölyödni...

Középiskolában megpróbáltunk tornázni a szobatársaimmal (akkoriban a Callenetics volt a sztár), valamint beiratkoztam kézilabdázni is. Ez utóbbit olyan durva és nőietlen sportnak találtam, hogy amikor kétszer elgáncsoltak és gyomron, meg mellen vágtak, egy életre felhagytam vele. Végül ugyanolyan antisportwumenként hagytam el a középiskolát is.

A súlyom miatti zavarom nőtt csak meg ezen 5 év alatt.

Aztán az élet visszavezetett szülőfalumba. Sajna az anyu főztje mellett diétára esélyem sem volt. Gondoltam, újra megpróbálkozom valami sporttal. A helyi művelődési házban egy fiatal csajszi - Melinda - fanatikus aerobikrajongó tartott aerobik órákat a fogyni és erősödni vágyó nőknek. Egyszer csak erőt vettem magamon és elmentem egy órára. Ahogy vártam, én voltam a legkövérebb (legalábbis én úgy éreztem), és a leggyengébb (láncszem). Ennek ellenére Melinda és az egész kis társaság örömmel fogadott és senki egy negatív megjegyzést sem tett rám. Ez volt az első pozitív jel. Aztán amikor eljutottunk a nyújtásig, robbant a bomba.

Kiderült ugyanis, hogy "genetikai rendellenességemből kifolyólag" nagyon lazák a csípőízületeim és bármikor "dobok" egy spárgát. Na, ebben garantáltan én voltam a legjobb a csoportban, és rengeteg elismerést bezsebelve mentem haza, s alig vártam, hogy újra mehessek. :)) Közben megpróbálkoztam még a futással is, mert tutira le akartam fogyni (szejelmes voltam, ugyanis :)) ) de az nem ment. Ez kb. másfél-két évig tartott, utána elköltöztem a szomszéd városba, s összeköltöztem életem (akkori) párjával. Így messziről nézve nem volt túl sok értelme a kapcsolatnak, mert folyton veszekedtünk és még a kibékülős szexek is elmaradtak, sőt úgy általában elmaradt a szex. Ezek miatt én egyre rosszabbul éreztem magam, s egyetlen örömöm az orális élvezet, az evés volt, sikerül is elérnem a bűvös 80 kilót (talán többet is, de azt már nem mertem megmérni). Na, ez már olyan szar volt, hogy diétázni is elkezdtem, s minden este Bíró Icával nyomtam a tornavideót. Elértem, hogy lefogytam annyit, hogy lett egy kis önbizalmam, hogy kiléptem a rosszul működő kapcsolatból. Ezután férfifaló életet éltem. Ez egy másik történet, itt csak annyi lényeges belőle, hogy rájöttem, a pasiknak nem számított az a pár kiló plusz.

Aztán felköltöztem Budapestre, s új dimenziók nyíltak meg számomra. Hetente kétszer, háromszor gyűrtem magam egy tornateremben, különböző aerobikfoglalkozásokon. Egész élvezetes volt. :)

Közben dolgoztam és főiskolára jártam. A főiskolán megismertem egy lányt, aki aerobikedző volt. Sokat beszélgettünk, összebarátkoztunk. Kiderült, hogy ami az én nagy problémám, az neki nagyon megy, én viszont a törit és a közgazdaságtant ráztam ki a kisujjamból. Így aztán ő elkezdett engem edzeni, erősítő és fogyasztó céllal, én meg megtanítottam tanulni. Ezen két év azzal telt, hogy minden áldott este (nem tévedés és nem lódítás) sportoltam, vagy edzettem az ő aerobik óráin, vagy külön edzést tartott nekem, vagy futottunk. És igen, futottunk, és kb. 3 hónap alatt a nulláról eljutottam oda, hogy 45-50 percet futottam egyhuzamban és ÉLVEZTEM. És minden városi futóversenyen elindultam. Itt a rekordom a maraton váltóban 16 km volt. Életem egyik legnagyobb büszkesége. A mozgás eredményeképpen fogytam is, bár nem nagyon sokat, inkább csak átalakult a testem, lett derekam, csípőm, stb. Aztán egy nagyon kegyetlen, de igen hatásos diéta segítségével elértem, amire vágytam, lefogytam 20 kilót. Kis szépséghiba, hogy két hónap alatt, s ennek a szervezetem nem nagyon örült, de a soványság megtapasztalása fantasztikus élmény volt.

Sport területén és persze önbizalom tekintetében a másik nagy lépést az arkloki adta. Az első fél évben nagyon szenvedtem, mert se erőnlétileg nem bírtam, sem a harcos részét nem tudtam megélni. Erőszakkal vettem rá magam, hogy végigcsináljam. Mondanom sem kell, hogy itt is a gumitestem segített át a nehezén, mert ez itt is nekem ment a legjobban. :) Aztán nagyon jó kondiba kerültem, s bár nem fogytam, de a testem (és a lelkem) átalakult, pozitív irányba. Két évig jártam.

Aztán az életem megint fordult egyet. Egyrészt fizikai fájdalmaim megakadályoztak minden mozgásformát, másrészt az új munkám, új életem teljesen elszegényített és semmilyen fizetős mozgásra nem mehettem. (ez utóbbi még most is fennáll, szerencsére a fizikai fájdalmaim már megszűntek)

Súly tekintetében a jojóval azonosítanám magam, de már van egy alapsúlyom, amire könnyen vissza tudok térni, csak ettől lentebb nem sikerül menni.

A közelmúltban rájöttem arra is, hogy úgy is le tudok fogyni az alapsúlyra, ha nem diétázom és nem mozgok, csak emésztem magam, és idegeskedek. :)

Szeretnék újra sportolni, mert hiányzik és szeretnék fogyni is, de ... És itt jutottam el a halogatáshoz. Mert pl. ma fáradt vagyok, vagy ma nincs időm, vagy ma épp fájok valahol, meg egyedül nem szeretek, nem jó. (pedig a futás és az otthoni torna nem kerül pénzbe)

A diéta meg: az elmúlt fél év úgy telt el, hogy sokszor csak vajas kenyérre jutott, meg zöldséges rizsre, nem pedig egészséges és változatos étrendre.

Teljesen egyetértek veled abban, hogy mindenkinek egyedi módszerre van szüksége. A nagy halogatás közben ezt az egyéni módszert próbálom magamnak kialakítani. Most ez a Te 120 napod rajtam is lökött egyet és talán kimozdulok a halogatás sekélyes mocsarából.”

 ***

Noémi receptje

"Kérted, írjak kicsit bővebben a makrobiotikáról. Először is nézzük meg a szó jelentését: makro=hosszú, biosz=élet. Azaz egy olyan tudatos táplálkozás, ami visszaállítja a természetes testi lelki egyensúlyunkat. Minden, ami a világon létezik, a keleti filozófia szerint, jin vagy jang energetikájú. Így a tápláléknak is van egy fajta energiája, még az évszakoknak is, ami hatással van szervezetünkre. Ha a természet ritmikus változásával harmóniában táplálkozunk, sokkal egészségesebbé, kiegyensúlyozottabbá válunk és ez a tudatunkra is hat, tisztább lesz a látásunk, gondolkodásunk. Sajnos manapság a feldolgozott ételek kerültek előtérbe, mesterséges a természetben nem létező aromákkal és színekkel érzékeléseinket megtévesztve az illúziót erősíti bennünk, szélsőséges jin vagy jang természetüknél fogva az egyensúlyt megbontják a szervezetünkben. Természetesen fiatal korban még sokat tolerál a szervezet, de egy idő után megjelennek a krónikus problémák, amiket tünetkezeléssel ideig-óráig tudunk kezelni, de a probléma gyökerét nem oldottuk meg. A harmóniát visszaadó és fenntartó ételek a zöldségek és a gabonák. Ez adja a makrobiotikus táplálkozás fő bázisát. A hús vagy hal nem tilos, én havi egyszer mindig csinálok halas fogást.

És akkor az elmélet után jöjjön egy kis gyakorlat, leírom a kedvenc halreceptemet. Ami téli ételnek számít, de van nyári változata is, így mindkettőt leírom. És hogy egy étel mitől lesz téli vagy nyári, a jövő héten elárulom. :)"

Szükség lesz egy fehér húsú halra, lehetőség szerint ne legyen fagyasztott és fejestől farkastól egészben kell megsütni. Mielőtt sütjük, egy órára bepácoljuk. Télen szójaszósszal és jó sok fokhagymával, nyáron szójaszósz és egy kiskanálnyi malátaszirup keverékével. Én cserépedényben sütöm, de lehet tepsiben is. A tepsibe rétegezve lerakjuk a következőket:

Télen:   

jégcsapretek oválisra vágva,gyömbér oválisan, sárgarépa oválisan

Nyáron:

jégcsapretek oválisra vágva, gyömbér oválisan, vöröshagyma oválisan     

Erre tesszük a halat, amit egy órára bepácoltunk, majd citrom karikákkal fedjük, alufóliával letakarjuk és 180 C-on addig sütjük, míg meg nem puhul, majd a fólia nélkül kicsit megpirítjuk a tetejét. Köretként barnarizs vagy én a múlt hónapban kuszkusszal készítettem úgy is finom volt. Illetve savanyúságként reszelt jégcsapretket egy kis szójaszósszal tálalhatunk.

Jó étvágyat!

***

 

img02156.jpg

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

diéta

Aja,2011.05.23 08:55

Mennyi mindent megtesz az ember hogy jól érezze magát a bőrében.
Élvezet volt olvasni az újabb bejegyzést, Orsi és Noémi írását. Az elsőt már kipróbáltam, finom. Neked pedig egészséget, keveredj ki a vírusból.