Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Koppenhágai kalandok

2011.05.10

47. bejegyzés

Madridi reptér, csütörtök, délelőtt tíz óra. Hombréval ülünk és várjuk, hogy beszállhassunk a Koppenhágába tartó gépbe. Annyit ülünk és várunk, hogy elalszom a széken. Hombre elmegy a mosdóba. Ülök félálomban. Váratlanul előttem terem egy kínai nő és beszélni kezd hozzám valami érthetetlen nyelven. Félig még alszom, így nagy nehezen hámozom csak ki, hogy felváltva beszél hozzám angolul és spanyolul. Kínai akcentussal. Mit akarhat? Kérdezni akar valamit? Eltévedt? Vagy mi van? Semmi erőfeszítést nem tudok tenni, hogy felfogjam a szavait. Lebegek a ködben és nézem, ahogy mozog a szája. Mögötte végre feltűnik Hombre. A szám magától nyílik, és azt formálja spanyolul, hogy „Kérdezze inkább a pasimat.” Nő elmosolyodik, vált pár szót Hombréval, majd megint felém fordul és beszél, beszél. Akkor értem meg, hogy kérdőívvel baszogat, az utazási szokásaimat hivatott felmérni. Miért jöttem Spanyolországba, mit néztem meg, blablabla. Itt élek, nem vagyok turista -mondom. Akkor leereszti a kérdőívet, látszik, hogy csalódott, nem én vagyok az embere. Rám mosolyog és csilingelő kínai akcentussal sziszegi megvetően: „Akkor köszönöm, ennyi volt. És tanulj meg spanyolul.”
 ***
Michelle-el a Caminón találkoztam két éve. Egy darabig együtt gyalogoltunk, s végül ő volt az, aki a város szélén rábukkant Hombréra, szóba elegyedett vele és végül bemutatta nekem…
Tavaly nyáron ő és a barátja Glenn, meglátogattak minket Valladolidban, idén pedig rajtunk volt a sor. Már hónapok óta be voltam sózva, hogy mikor repülünk már Koppenhágába.
 ***
Michelle és Glenn azok az emberek, akikkel ha beszélgetek, nem érzem rajtuk a korukat. Ez csak azért bír jelentőséggel, mert van, akin viszont csak a korát érzem, amikor beszél. Az ő esetükben viszont újra meg újra rácsodálkozom, hogy 43 és 47 évesek. Időtlen, eleven emberek.  

2..jpg

 ***
Annyi minden megfogott Koppenhágában, hogy napokig tudnék mesélni róla.
 
Michelle és Glenn vízzel körbevett lakóparkban él. A földszinten lakóknak kis létra van az erkélyen, amin keresztül lemászhatnak apró stégjükre, bepattanhatnak csónakjukba, kenujukba, becsobbanhatnak a vízbe úszni egyet, vagy csak simán üldögélhetnek a reggeli kávéval a stégen.

1.jpg

Első nap arra ébredtem, hogy tűz be a nap az ablakon. Ránéztem az órára: hajnali öt. Este pedig úgy tíz után lett sötét. Azt hiszem, életem leghosszabb négy napját éltem át, amibe annyi minden belefért. Mintha nem is telt volna az idő.
***
Akárcsak Amszterdamban, itt is a kerékpár a fő közlekedési eszköz és a sok bicikli beborítja a várost. Sosem láttam még ennyi féle biciklit, ennyi biciklist. Ellepik az utcákat, csendben vagy épp csilingelve száguldanak át Koppenhágán.

3..jpg

***

A férfiak hihetetlen magasak, a nők pedig ragyogó szőkék.
Van az emberek arcán valami, amit még soha, egyik országban sem tapasztaltam. Talán úgy tudnám ezt megfogalmazni, hogy az, amit látok az arcokon, és ami az arcok mögött van, az egyensúlyban létezik és sugárzik a szemekből. Elképesztő kifejező arcok. A mozdulataikból, szavaikból árad a magabiztosság és a hitelesség. Nyilván, ha valaki ott él, idővel elkezdi látni a dolgok és az élet kevésbé ragyogó oldalát, a társadalmi problémákat, de hiszek az első pillantás valódiságában. Minden városnak sajátos kisugárzása, hangulata van, ami csak rá jellemző. És ennek a városnak rendkívüli a kisugárzása. Mindenki számára van hely és ez a sokaság képes egymás mellett létezni. Senki sem bámulja meg a másikat, hogy hé, te fura vagy, valami baj van veled. Szemmel láthatóan csak nekem és Hombrénak volt furcsa, hogy a srác, aki elhaladt mellettünk, kék zoknit, alsónadrágot, csokornyakkendőt és zakót viselt.

6..jpg

***
Németország után ez az első hely, ahol azt tapasztalom, hogy amit megeszek, az olyan étel, aminek van tápértéke. Ez itt aztán a bioökovegagigamiga paradicsom és a helyzet az, hogy finom. Nagyon. Az ételek színesek, frissek, telepakolva csírával, zöldséggel, hallal, magokkal, nyamnyamnyam. És a frissen sült fekete kenyér! Ahhhhhhhhhhhhhh. Még a különösebben egészségesnek nem számító ételek is olyan alapanyagokból készülnek, amire öröm ránézni és a bűntudat legkisebb jele nélkül lehet eltüntetni a tányérról.
***
Koppenhágában láttam életem legkülönösebb emberi lényét, már ha az volt egyáltalán. Egy kávézó teraszán ücsörgött az összeaszott testű emberke. Lábán női szandál, vékony nyári ruhát viselt, volt vagy húsz kiló, haja rasztába fonva és az arcán ősz szakáll virított. Belém égett az arca és soha sem fogom megtudni, hogy férfi vagy nő volt-e az illető.
***
Az egyik hídon belecsöppentünk egy tüntetésbe, amely többek között a marihuána legalizálását követelte. A rendőrség békésen kísérte a tömeget, szólt a zene, a fűszag pedig szépen beterítette a várost.

4..jpg

***

A függöny, mint lakberendezési elem nem létezik Koppenhágában. Üvegváros. Hosszú órákig szemléltem Michellék lakásának kanapéján, hogy mi minden történik a szomszédos lakásokban. Vacsorafőzés, átöltözés, tévézés, gyereknevelés, vendégek érkezése, mindent nyomon követhettem (és gondolom, engem is nyomon követtek a kanapén).
***
Csodás parkok, épületek, kávézók és víz, víz, víz mindenütt. És a város minden pontja elérhető legkevesebb 15 perc alatt.
Szombaton elhagyjuk a várost és hirtelen az Északi tengernél találom magam. Fehér homok a lábam alatt, előttem morajlik a jéghideg tenger. A távolban szélturbinák suhognak. Ezektől a pillanatoktól elnémulok.

7..jpg

***

Az egyik legkedvesebb élményem: szombat délelőtt egy kávézóban reggelizünk, a szomszéd asztalnál úgy tíz középkorú ember ül. Az egyik férfi odalép hozzánk, letesz elénk egy papírt és arra kér minket, csatlakozzunk hozzájuk. A feleségének ma van az ötvenedik születésnapja, szeretnének elénekelni neki valamit, és ha kedvünk van, tartsunk velük. Az egész kávézó zeng, a társaság pedig még boldogabb lesz, amikor megtudják, hogy szeretnénk magunkkal vinni a kinyomtatott dalszöveget rajta a születésnapos fényképével Spanyolországba.

5..jpg

***

Állítólag a dán az egyik legboldogabb nép a Földön és akárhogy is mérték ezt meg, azt kell mondjam, hajlok rá, hogy így van.
Királynőjük Margit, aki a hetvenes éveit tapossa, és a nép rajongja. Szemrebbenés nélkül gyújt rá tévés interjúk közben és senki nem kéri rajta számon füstös szenvedélyét. Láttam a királyi hajót is, amellyel minden évben útra kel, hogy megkezdje nyári vakációját.

queen-margrethe-11-perplexing-hat.jpg

 ***
Azért szeretek nagyon utazni, sok-sok országot, várost látni, mert olyan nekem, mint valami vérfrissítés. Saját életem átszellőztetése. Automatikusan kipotyog az életemből pár kacat és beárad a friss levegő. Az utazás számomra a legjobb recept becsontosodás, kockásodás ellen. Nem sok szörnyűbb mondat van számomra, mint amikor valaki összegzi az életét és azt mondja bölcsen: „Én már semmin sem lepődöm meg.” Remélem, ez a pont nem jön el az életemben és még jó sokáig fogok rácsodálkozni a világra. Főleg azokra a dolgokra, amelyekről azt gondolom, hogy már megtapasztaltam, a zsebemben vannak, pipa.
 
Utazni: ébren és nyitva tart, színt hoz a mindennapokba. Más életformák, emberek, ételek és életek, kultúra, zene, városkép. Olyan jó rálátni kicsit arra, más hogyan él, mitől boldog, mitől dühös, milyen mindennapi rituáléi vannak, kezdve a reggeli teától egészen az esti pohár borig.
 
És mielőtt valaki azt gondolná, hogy utazni iszonyú költséges és időigényes és kockázatos és a kevesek kiváltsága, én azt mondom: az esetek többségében elég csak elhagyni a várost, ahol élünk és bemenni a legközelebbi faluba. Várnak ott meglepetések bőven. Nem kell ehhez Dániáig vagy Alaszkáig utazni.
Felmenni egy dombra, bebarangolni egy erdőt, megnézni egy közeli várost, átbiciklizni egy falun, heverészni egy mezőn, bejárni a város mögött megbújó földutat. Ez utóbbin egész bizonyosan szembe fog jönni valaki, akinek odaköszönhetünk: „Jó napot!”

barbaa.jpg

 
 
 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Re-re: !!!

Tamkati,2011.05.11 15:02

Megint itt vagyok:) Most elhatároztam, hogy minden nap belépek ide, mert így könnyebb olvasni, mint hogy egyszerre 2 hónapot...:)))) de tényleg nagyon élvezem! Hulla komolyan ajánlom a könyvírást...témajavaslat...jó kérdés. Én egész egyszerűen ezekre a szösszenetkre is gondoltam pl., afféle novella-csokorba kötve, de szerintem simán belekezdhetnél valamiféle 'regény'írásba is, bár az nyilván jóval hosszabb idő, egy vaskosabb könyv születése. Nem is tudom pontosan megfogalmazni a műfajt, több mindent el tudnék képzelni...de mindenképpen jól menne példának okáért valamiféle kacifántos kis lélektani szövevényes kalandregény is akár:) fikció...a novella után:)
pusssz, és így tovább!
Kati

könyv

Aja,2011.05.11 13:21

Én is a könyvírás mellett voksolok.
Annyira jókat írsz, és azon csodálkozom hogy még nem álltál neki.
Tudom tudom, nem egyszerü, illetve aki így ír nap mint nap annak nem okozhat
nehézséget.

!!!

Tamkati,2011.05.10 15:56

Sziszka!
Nem tudom, ez a hozzászólás hogy működik....de egy biztos...én imádom az irományaidat:))))))) roppant élvezetesek és ízesek!!!!! Én mindenképpen azt javaslom, kezdj el írni egy könyvet és keress egy kiadót....
Nagyon jó, amiket és ahogy írsz...
puszi,
Kati (Tamás)

Re: !!!

Szilvi,2011.05.10 21:37

Szia Kati,
Köszi, hogy írtál és örülök, hogy olvasod a blogot. :)
Könyvírás? Javasolj témát. :DD
sok pusssssszi

Szilvi